Kedves Olvasók …. :-)
Remélem mindenki, oda jut el halottak napján ahova szeretne…
Képletesen és valójában is! Ha szeretted, ne gyászold! Emlékezz a szép napokra, ami vele történt, veled kapcsolatban, és ne legyél annyira Önző, hogy visszarángatod a saját gondolataid miatt! Ő már egy csodás helyen új feladatokat lát(na) el, ha végre hagyod!!
Én soha nem megyek ilyenkor temetőbe, hiszen majdnem olyan nekem, mint a karácsonyi nagy felhajtás. Először is üzlet a gyertya gyártóknak és a virágosoknak. Másodszor a halott mit kezdjen a virágommal??
Most kivételt tettem, mert meg akartam mutatni az unokámnak, hogy hova teszik az égbe költözöttek testét az emberek. És a mogyoródi temető egy hegyoldalon van, tele mécsessel. Mire az unokám közölte hogy Jé! Ez olyan, mint a halottak karácsonyfája!!:-) És tényleg! Találó megjegyzés! :-/
Nyüzsög mindenki, megnézik, hogy X vagy Y itt volt-e? Véleményeznek, megfelelnek és mindezt miért??
- Van, aki otthon gyújtott gyertyát a szeretett lény fényképe előtt!
- Volt, aki már előtte kiment és virágot vitt, de megfelelési kényszer nélkül.
- És volt olyan személy, aki pont azért szóratta szét magát, hogy ne "kelljen" meglátogatni egy dobozt a rokonai közül senkinek.
- És volt olyan, aki a halott "végakaratával" (??) ellentétesen mégis eltemette egy - hagyományos- sírba az apját, mert legalább egy valakinek a konkrét helyénél emlékezhessen az egész családra
És NE hagyjon senki végakaratot a temetéssel kapcsolatban, ha itt hagytuk azt a "ruhát", amiben laktunk, míg éltünk!
Legyen úgy, ahogy az itt maradók szeretnék. És mondják meg, hogy Önöknek MINDEGY!!
Ez már nem az eltávozó ügye, és mégis "intézkedik!" Az anyagtalan világból visszaszólna az anyag világába! :-)
Nekem nagyon sok megértést hozott ez a pici történet!!
Budapest Zsuzsánna az USA-ban él nagyon hosszú ideje. Ezer fontos dolgot tanít az embereknek, és egy nagyon szép esemény történéseivel emlékszem rá, ha a nevét meghallom vagy látom.
Vele történt meg, hogy az édesanyja nagyon beteg lett, így hazajött meglátogatni. A mama boldog volt, és megnyugodott, hogy most már elrendezett mindent és elköszönt tőle is, ezért már könnyű szívvel megy el.
Zsuzsa megkérdezte tőle, hogy anya mi legyen? Ha meghalsz, szeretnéd, ha itt lennék a temetéseden?
Mire a mama válasza! "Nekem teljesen mindegy! ÉN MÁR NEM LESZEK OTT!! :-) És hogy másoknak mi lesz a véleménye rólunk, az meg már legyen az ő bajuk! Szerintem ne gyere haza még egyszer. Az a pénz, sokkal hasznosabb dologra is elkölthető :-)
Nos legyen mindenkinek hite szerint, de legyen mindenki boldog, mint az eltávozó!
Ne sajnáljuk feleslegesen magunkat!! Aki elment, az biztosan boldog és jó helyen van!
Mi meg azon legyünk, hogy az életünkkel egy olyan befejezést kapjunk ajándékba, amit kiérdemeltünk. És legyen az a nap a meg-BOLDOGul-ásunk napja.
Mindenkinek bölcs, boldog és békést itt-létet kívánok hozzá.
Forrai Ildikó
