Részlet a 2018.03.15-i élő adásból.
Ha kíváncsi vagy a teljes élő műsorra, akkor kattints IDE!
( A dőlt betűs kiegészítések tőlem származnak) :-)
Popper Péter:
Ha valaki elkezd magával spórolni,az életével, a pénztárcájával és az idejével akkor megette a fene az életének a minőségét. Nem lehet spórolni!
Vagyis rizikót kell vállalni! Igenis fel kell vállalni a kockázatokat!
És én még sok-sok évvel ezelőtt ebben a teremben meséltem el - de lehet, hogy nem -, de akkor is elmesélem, mert egy makacs nyuszi vagyok, hogy rám nagyon fiatalon, tényleg nagyon sokat hatottak könyvek és filmek az én - úgy mondanám tudományosan - személyiségfejlődésemre.
Egy francia film, amiről ma már semmit nem tudok, csak azt, hogy arról szólt, hogy van egy marha jól kereső banktisztviselő, és annak a családja: feleség, két gyerek, szenilis nagypapa (nyálát csurgatja), lebénult nagynéni.
És ő tartja el, ő a tengelye az egész családnak. (Mert neki "kötelessége"!)
És akkor jön egy influenza járvány és ő is megkapja az influenzát és vele mindent, ami ilyenkor a családfőnek jár: tehát madártejet, limonádét, stb.
Nagyon gondosan ápolják. (Végre rá is figyel valaki! Pihen és nem az ő vállán van a teher!)
Meggyógyul, az influenzának már híre s hamva sincs, de köhécsel.
És a köhécselése megmarad. (A test jelez, hogy nem jó 'érzi" ,agát a bőrében)
És akkor a végén elmegy - egy gyerekkori orvos barátjához - és azt mondja:
- Te, mi a fene van velem? Már rég elmúlt az influenzám és még mindig folyton köhögök!
Az orvos küldi ide - küldi oda vizsgálatra (előre-hátra), és egy délután leülnek és azt mondja az orvos:
- Nézd, gyerekkori barátok vagyunk. Te egy erős ember vagy! Én téged nem akarlak becsapni. Tüdőrákod van.
Megkérdezte az orvost, hogy: mennyi időm van hátra? Hát, azt nem lehet tudni, mondta az orvos, de olyan hat-nyolc hónapot még talpon maradhatsz.
Nagyot hallgatnak, aztán a pasi elmegy - megy a boulevard-okon és tárgyal az Istennel.
És azt mondja:
- Nézd, Uram! Én elfogadom, hogy ennyi időt mértél ki nekem.
És azt mondja az Istennek:
- Én elfogadom, legyen 6-8 hónap. De ez legyen csak az enyém! Ezt én senkivel nem osztom meg.
És úgy érzi, hogy a Jóisten rábólintott, bemegy a bankba, kiszedi az összes pénzüket. Nem szól a családjának semmit, elutazik Marseilles-be.
A Marseilles-i kikötőben, egy ilyen lebujban kivesz egy szobát és elkezd ott élni.
És egyszercsak kinyílik előtte a világnak egy teljesen más része, amit ő nem ismert: matrózok, csempészek, bűnözők, kurvák, azoknak a világa, ahol másfajták a kapcsolatok, másfajták a barátságok, másfajták a szerelmek.
És ő egyik ámulatból a másikba esik.
Aztán átmegy Észak-Afrikába, ahol még különbeket lát, valami egészen mást, mint amit ő az európai fővárosokban megszokott.
És így telik el 5-6-7-8 hónap, és ő még mindig talpon van.
És akkor visszamegy Párizsba.
Fölkeresi az orvos barátját és azt mondja neki:
- Te ide figyelj! Vizsgálj már meg, hogy hol tart az én daganatom? Hát még mindig egész jól vagyok, pedig már elmúlt 8 hónap!
És nézi őt a haverja és azt mondja csendesen:
- Jó, hát akkor mondok neked valamit! Sose volt tüdőrákod.
De láttam, hogy hogyan élsz, bebetonozva egy kispolgári családnak az életformájába; ki se léptél a szűk területről ahol élsz! Ez neked rettenetesen szűk, amiben szenvedsz, és észre se vetted eddig, és rájöttem arra is, hogy te olyan hülye vagy, hogy neked egy halálos ítélet kell ahhoz, hogy ki tudd magad szabadítani ezekből a bilincsekből.
Jött egy alkalom és én meghoztam neked ezt a szívességet.(Ez egy igazi barát!!)
És? Mi történt? Megváltoztál! Végre éltél!
Minden ember túlbecsüli magát! (Azt hiszi hogy nélküle nem forog a Föld! Hogy nélküle a család, vagy a barát nem tud elintézni semmit!)
A családod megvan.
A gyerekek már iskolába járnak, a feleségednek már udvarolnak. A nagypapa nyálzik. Stb. Minden... minden rendben van!
Kibírták nélküled az életet!
Ennyi a tanulság!
Nem kell olyan hülyének lenni, hogy egy halálos ítélet kelljen ahogy, hogy valaki merjen a szíve és a saját törvényei szerint élni.
Itt a vége a dolognak tulajdonképpen azzal, hogy nem szabad gyáván élni - én ezt nagyon komolyan mondom -, ugyanis az ifjúság, a fiatalság elhoz alkalmakat, kalandokat, érdekes helyzeteket, amiket ki lehet kerülni, csak tudni kell, hogy
SOHA TÖBBÉ NEM JÖNNEK VISSZA!
