Sportolni érdemes, azonban célszerű elgondolkodni a motiváción. Miért csináljuk mindezt? Le akarjuk győzni a másikat? Csupán a vizuális megjelenésünket akarjuk javítani? Fittebbek akarunk lenni? Mindegyik kérdésre van válasz, azonban ezek között lehet olyan is, ami pótcselekvésre utal. Csak egy javaslat: mozogjunk, azonban örömteli tegyük mindezt, ne kényszerből!
Semmi sem jó vagy rossz önmagában, csak ha mi azzá tesszük a gondolatainkkal. Az időjárás sem ellenünk van. Igyekezzünk meglátni benne a pozitívumot! Persze ónos esőben azért illik vigyázni! :)
Vegyük észre, hogy milyen tehetséggel rendelkezünk! Néha kell erő arra, hogy képességeinket kihasználjuk, főleg ha egy olyan társadalmi-családi környezet vesz körül, amely nem ismer el minket. Kifejezetten fontos odafigyelni a gyerekekre, akik még érzékenyek, és ha lehet, ne törjük le a szárnyaikat már az elején! Kell az elismerés és a bátorítás :)
Mindent megteszek a gyerekemért, a szüleimért, a barátaimért, még akkor is, ha nem az én feladatom lenne. Sőt, még lehet ártok is az illetőnek, hiszen kiveszem a kezéből a megoldandó feladatot. Az illendőségi elvárásoknak megfelelni, nem biztos, hogy számomra hasznos, így magamnak is ártok vele. Fontos: úgy segíts, hogy közben magadnak ne árts, és ne várj vissza semmit, mert akkor érdekből segítettél!
Miért gondoljuk, hogy feltétlenül csak az az egyetlen igazság létezhet, amit mi gondolunk? Ez nem csak a vallásra, hanem a hitre is igaz, amely nem csak vallásos lehet. Többféle "szemüveg" létezik, ne csak a saját szempontjainkat lássuk meg!
Az otthon, a nyaralás, egy ország vagy bármely hely, ahol éppen eltöltjük az időnket nem azért van, hogy minket idegesítsen. Ha kíváncsisággal, nyitottsággal állunk egy új - vagy akár egy megszokott - helyzet elé, szinte mint egy kívülálló, teljesen más perspektívában láthatjuk az adott szituációt. Érdemes ezt is kipróbálni, a állandó görcsölés helyett :)
Ha valaki nincs megelégedve saját magával, ha nincs jó véleménnyel magáról, akkor mindenképpen kell találnia valami hibát a másik emberben. Ezzel az illető megerősítve érzi magát, hogy ő jobb, így kompenzálja a saját frusztráltságát. Ehelyett azonban segíthetne is a másiknak, de elsősorban saját magának! Hiszen elsősorban önmagával van problémája, de ez orvosolható! :)
Mondhatnánk, hogy egy csomó lényegtelen dolog van a történelemben, ami ma már nem fontos. Azonban a tudás kortalan, esetleg a közeg megváltozik, de a múltunk tudását ma is felhasználhatjuk. Lehet, hogy előző életünkben volt közünk ahhoz a korhoz. Egyszóval: ne söpörjünk le valamit azért, mert régi.
"Egy lakás nem otthon, állatok nélkül." Mindenki máshogy viszonyul az állatok jelenlétéhez. A lakás, a kertes ház egyaránt otthonként szolgálhat nem csak számunkra. Állataink családtagként élhetnek velünk. És ha menniük kell, legyünk hálásak az együtt töltött időért!
Akarata ellenére senkit nem lehet boldoggá, egészségessé tenni, vagy átalakítani a gondolatait, világlátását. Apró dolgokkal a nagyobb akadályokkal is leküzdhetők, hiszen ahogy mondják: "a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik". De ezt a lépést nekünk kell megtenni!
>
